Kérdéseink voltak:
1.) Hol voltál, és milyen programmal?
2.) Hol hallottál róla, és miért választottad az országot, várost, illetve a programot?
3.) Mi volt a legjobb benne?
4.) Miért ajánlod másoknak?
5.) Hova mennél legközelebb, és milyen program keretein belül?
Erasmus
1. Németország, Augsburg Erasmus ösztöndíjjal
2. Első évben megpályáztam egy németországi diákmunkát. Véletlenszerűen helyezték el a diákokat, és én
Augsburgba kerültem. Imádtam a várost, nem is kicsi, nem is nagy, Debrecenhez hasonló. Természetesen
megnéztem a város egyetemét is, aminek gyönyörű parkja volt. A hazatérésem utáni következő évben, voltak
már ott ismerősök is, akiket szerettem volna viszontlátni, így jelentkeztem Erasmusra. Akkor még nem volt
szerződés az egyetemek között, így ez egy kis utánajárással járt, végül csak sikerült. Így kerültem Augsburgba.
3. Elég nehéz egy dolgot kiemelni, de talán az, hogy nagyon sok külföldi diák tanult az egyetemen, így a
világ minden tájáról szereztem ismerősöket, barátokat, akikkel még most is tartjuk a kapcsolatot. Persze
az Oktoberfest, és a karácsonyi vásárok is fantasztikusak voltak, meg persze az a sok kirándulás, amit
szerveztünk.
4. Mindenképpen feledhetetlen élmény s igazi kihívás, egy másik nyelven élni a mindennapjaidat. De ami miatt
mindenképpen ajánlom, az az, hogy nem csak az adott ország kultúráját ismerheted meg, hanem majdnem
az egész világét Igazi barátságok születnek egy ilyen szemeszter alatt, megszámolni se tudom hány országba
kaptam meghívást.
5. Természetesen bármikor visszamennék Németországba, de talán leginkább Japánba mennék legközelebb.
Valószínűleg tanulmányi ösztöndíjra már nem lesz lehetőségem, de talán valamilyen kutatómunka vagy
munkalehetőség adódik majd.
EVS
- Svédország (Malmö), EVS – European Voluntary Service (az EVS-nél mindig kell egy küldő és egy
fogadó szervezet. Nekem a küldő az ÖDÉ – Önkéntes Diakónia Év Programiroda volt, ez a református
egyházhoz tartozik; a fogadó pedig a Svenska Kyrkan – Svéd Egyház volt). - Református suliban tanultam és egy ismerősöm szólt, hogy lehetőség van egy évre külföldre kiutazni.
Amikor a suliban is meghirdették ezt, akkor beadtam a jelentkezésemet. A regisztrációkor meg kellett
jelölni 3 országot, ahová szívesen mennék (rengeteg ország volt felsorolva, s az is, hogy hol, milyen
nyelvismeretre van szükség, illetve, hogy az adott helyen milyen önkéntes munkát lehet végezni).
Mivel a suliban én angolos voltam, ezért Dániát, Svédországot és 3. helyen Angliát jelöltem meg. A két
skandináv ország elérhetetlennek tűnt számomra (mármint nem tudtam elképzelni, hogy életem során
bármelyikbe is kijutok. Ezért gondoltam: itt a lehetőség megragadni az alkalmat
. Volt egy felvételi
elbeszélgetés, ahol engem a svédek koordinátora felvételiztetett és tulajdonképpen ő volt az, aki
eldöntötte, hogy Svédországba mehetek (juhúúú azóta is hálás vagyok neki. - Az egész év nagyon jó volt. Sose gondolkoztam rajta, hogy mi volt a legnagyobb élmény. Még
egyszer kimennék, ha tudnám, hogy újra minden megtörténik úgy, ahogy akkor történt. Nagyon
jó helyre kerültem, nagyon kedves emberek között voltam. Megtanultam svédül, megismertem egy
teljesen új kultúrát, egy egészen más gondolkodásmódot. Rengeteg helyen jártam, s kipróbálhattam
magam egy csomó új dologban. Főleg gyerekkel foglalkoztam, amit nagyon szerettem/szeretek. Az
önbizalmamnak is nagyon jót tett az utazás. - Mindenkinek ajánlom. Úgy gondolom, hogy egy évet, egyedül külföldön eltölteni nagyon sokat jelent.
Az ember rengeteget fejlődik egy ilyen év alatt. Észreveszi, hogy mi mindenre képes, megtapasztalja,
hogy milyen (jó) önállónak lenni. Az a sok ember, új tapasztalat, szemléletmód, stb. amivel kint
találkozik az ember, azt az itthoni, megszokott környezetben nem lehet átélni. - Nem kellene kétszer mondani, hogy menjek vissza Svédországba de egyébként szívesen mennék
Erasmus-szal külföldre (pl. Belgiumba), és gondolkoztam már az AISEC-en is.. igazság szerint,
bármilyen szervezettel kimennék külföldre, amit megbízhatónak találok.
MOE szakmai cseregyakorlat
1.) Hol voltál és milyen programmal?
Idén nyáron lehetőségem adódott arra, hogy az 1 hónapos nyári belgyógyászat gyakorlatomat Törökországban, Isztambulban töltsem. A program a Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete által szervezett külföldi szakmai cseregyakorlat volt.
2.) Hol hallottál róla és miért választottad az országot, várost, illetve a programot?
Az információt első kézből szereztem meg a MOE által kiküldött körüzenetből (melyik országba lehet pályázni, hány fő, mit finanszíroz a MOE és mit kell saját zsebből kifizetnem). Illetve némi utánajárás után sikerült olyan diákokat találni, akik már utaztak ezzel a programmal, és tőlük pedig gyakorlati infókat kaptam a kinti életről (mi az, amire figyeljek, mit ne csináljak, stb…)
A választásom azért esett Törökországra, mert mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen az élet egy arab országban. Továbbá nagyon jó dolgokat meséltek róla a diáktársaim, ami még inkább ösztönzőleg hatott a pályázat megírásakor.
Nem utolsó sorban a kiutazás a MOE-nél pontrendszer alapján történik így reálisan kellett gondolkodnom a jelentkezésnél. Nyilván nem akartam olyan országba pályázni, ahová biztosan nem jutottam volna ki, mivel a diákok nagy része, beleértve azokat is, akik úgymond „pontmilliomosok”, a nyugat-európai országokat részesíti előnyben.
3.) Mi volt a legjobb benne?
Az egész csereprogram nagyon izgalmas és élvezhető volt így nem is tudnék kiemelni egyetlen dolgot.
Nagyon jó volt a társaság, hogy megismerhettem orvostanhallgatókat más országokból, teljesen más kultúrákból. Minden hétvégén mentünk kirándulni és gyönyörű helyekre jutottunk el így együtt.
Számomra nemcsak a nyaralást jelentette ez a program, hiszen 4 hetet az isztambuli kórház gasztroenterológiai klinikáján kellett töltenem. A professzor folyékonyan beszélt angolul így a nyelvvel nem volt problémám. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy az orvosok nem hagytak minket magunkra és törődtek velünk. Bármilyen kérdésünk volt, nyugodtan fordulhattunk hozzájuk. Még akkor is szívesen válaszoltak, ha rengeteg munkájuk volt közben (ami számomra egy igen pozitív csalódás volt). Így nemcsak nyaralás szempontjából, de szakmailag is megérte az ott eltöltött idő.
4.) Miért ajánlod másoknak?
Azért ajánlanám mindenkinek, aki megteheti, hogy kiutazzon, mert életre szóló élményekkel gazdagodtam és olyan helyeken jártam, ahová lehetséges, hogy soha nem jutok el még egyszer. Ez egy remek lehetőség azoknak, akik a nyár folyamán nemcsak a kórházban a 4 fal között szeretnék eltölteni az idejüket, hanem összekötve a kellemest a hasznossal, még közben világot is látnának.
5.) Hova mennél legközelebb, és milyen program keretein belül?
2012 nyarán ismét adott a lehetőség, hogy 1 hónapot egy adott ország számos nagyvárosának valamely klinikáján töltsünk a nyári gyakorlat keretein belül, így nem tartom kizártnak, hogy a pozitív személyes tapasztalatok után ismét megpályázok egy helyet valahol Európában.
ATLANTIS csereprogram
1. Az USA-ban (Huntington, West Virginia) és Lengyelországban (Varsó) voltam az ATLANTIS ösztöndíj
program keretein belül.
2. A Pszichológia Intézet hirdetőtábláin volt kifüggesztve a pályázati felhívás. Azért erre jelentkeztem
és nem Erasmusra, mert ez összesen másfél évet foglalt magában, és külön bachelor diplomát adott
a pszichológia bachelor diploma mellé. Az országok adottak voltak, a csereszerződés a 3 adott
egyetemen belül lett megkötve.
3. A kultúrsokk, a rengeteg külföldi barát, akikkel a mai napig kapcsolatban vagyunk (idén pl. együtt
szilveszterezünk ), és a rengeteg város, ahol egyébként valószínűleg soha nem jártam volna.
4. Azért ajánlom, mert a biztos nyelvtudás mellett önállóságra, nyitottságra és elfogadásra tanít.
5. Legközelebb Bécsbe mennék, Erasmus szakmai gyakorlattal.
